Az előző bejegyzésemben írtam barátnőmről, aki egy “bomlasztó beszéd böjt-öt” kezdett. Már akkor tudtam, hogy hasznos lesz ez nekem is, de akkor még nem gondoltam volna, hogy mekkora szükségem van rá! Nem is igazán a szavaim leptek meg, hanem inkább a gondolataim. Rádöbbentem, hogy napjaim nagy részét kritizáló, szarkasztikus, panaszkodó, és negatív gondolatuk uralják.
Mit tegyek, ha valaki tudatosan megbántott, és semmi megbánást nem érzékelek az illetőn? Mit csináljak, ha valaki hónapokig nem válaszol leveleimre? Mit tegyek, ha valakiről valami nagyon rosszat hallok?
Mindegy miért vannak kritizáló, szarkasztikus, panaszkodó, és negatív gondolataim, ezeket át tudom formálni imákká!
Amikor valaki tudatosan megbánt, és nem mutatja jelét, hogy érdekelné ez,
ahelyett, hogy rossz érzéssel vagyok az illető felé —> imádkozhatok érte, hogy jobban odafigyeljen másokra, és érzékenyebb legyen mások felé.
Amikor valakit nem tudok elérni, mert túl elfoglalt,
ahelyett, hogy frusztrált lennék —> imádkozhatok érte, hogy bölcsen tudja az idejét beosztani az illető.
Amikor hallok valami nagyon zavarót valakiről,
ahelyett, hogy kritizálnám az illetőt, vagy másnak pletykálnék róla —> imádkozhatok érte, hogy az illető megtérjen abból a rossz szokásból és visszaforduljon Istenhez.
Nem szeretném, hogy az agyam negatív gondolatokkal legyen tele. De nehéz megszabadulni ezektől a gondolatoktól… De mi lenne, ha imává formálnám őket?