Kedves barátaink!
Ebben az évben Isten nagyon sokat tanított engem arról, hogyan viszonyuljunk egymáshoz. A fő igevers, amit próbáltam jobban megérteni és a gyakorlatba ültetni, az a János 13:34, amikor Jézus azt mondta: Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.
Hiszem, hogy az alázatos szív a kulcs ahhoz, hogy tudjunk jól szeretni és helyesen élni. Ha a büszkeség veszi át az uralmat, nem a másik emberre és az ő szükségeire fogunk gondolni. Igyekszem minden reggelt azzal kezdeni, hogy kérem Istent, adjon nekem alázatos szívet, szeretetet, és bölcsességet az adott napra.
Az alázatosság nem természetes számomra. Meg kellett tanulnom, hogy általában nem éri meg vitákat nyerni, különösen, ha ez barátságok árába kerül. Hogyan tudom tehát jól szeretni a felebarátomat? Valami, amiről Chris gyakran beszél, hogy
A hozzáállásunkat nem szabad, hogy mások hozzáállása befolyásolja.
Csak azért, mert valaki gonosz velem, még nem jelenti azt, hogy jogom van nekem is annak lenni. Isten nem más viselkedését kéri számon rajtam, hanem a sajátom. Nehezen tudok jól reagálni a bántó emberekre. De rá kellett jönnöm, hogy a büszkeségem az, ami nem engedi, hogy szeressem azokat, akiket nehéz szeretni. Ha úgy döntök, hogy megalázom magam, természetesen jön, hogy nem egy vitát akarok megnyerni, és hogy a másik hozzáállása nem változtat azon, hogy én jól szeretném kezelni a helyzetet. Ahogy Isten szeret engem a rengeteg hibám ellenére, úgy kell nekem is szeretnem másokat az ő hibáik ellenére.
Olyan hálás vagyok Istennek, hogy kimunkálja bennem még az akaratot is, hogy helyesen cselekedjek (Fil 2:13), megtanít az alázat fontosságára a kapcsolataimban, és emlékeztet arra, hogy mennyi mindent megbocsátott nekem, ami segít abban, hogy én is könnyebben megbocsássak másoknak. Hála Istennek érte!