Szia!
Chris, a gyerkőcök, és én már nagyon vártuk ezt az évet. Édesapukám a “találkozások évének” hívja, és reményeink szerint így is lesz! Még mindig nehéz elhinni, hogy kevesebb mint 6 hónap múlva visszaköltözünk oda, ahol megismerkedtünk, ahol összeházasodtunk, és ahol az első gyermekünk született. 2 éve hazalátogattunk édesapukám 70. születésnapjára és 2 egész hónapra mentünk, gondolván, hogy nem tudjuk mikor lesz lehetőségünk megint Magyarországra látogatni. Fogalmunk sem volt akkor még, hogy két évvel később megint visszamegyünk, de most lakni. : )
Mielőtt megosztanám veled mi is történt velünk az elmúlt hónapban, hadd ragadjam meg az alkalmat egy pár szót ejteni az újévi fogadalmakról.
Én következőképpen látom a helyzetet: Amennyiben van valami amit tudod, hogy meg kéne változtatni az életedben, ha van valami amit jobban csinálhatnál, és tudod hogyan kéne, ne várj vele újévig. Mégcsak ne is várj vele másnapig. Szerinted többet kéne tornáznod? Tedd meg ma! Szerinted többet kéne olvasnod a Bibliát? Tedd meg ma! Tudod, hogy össze kéne szedned magad? Tedd meg ma! Szerinted többet kéne imádkozz másokért? Tedd meg ma! A legtöbb ilyen dolgot nehéz elkezdeni, de ha már csinálod, és látod és érzed a jó hatását életedre, egyre könnyebb lesz. Egyszercsak azon kapod magad, hogy már szokásoddá vált, és nem is kell rá emlékeztetned magad. Természetes részévé vált életednek. Tehát bár semmi baj nincsen az újévi fogadalmakkal, azért ne várj 2018-ig azzal, hogy valamin változtass, amin tudod változtatni kellene. 🙂
Amytől kapott szülinapi ajándékom. 🙂
Visszatérve hozzánk… 🙂 Nagyon szép karácsonyunk volt Chris szüleinél. Amy és Haley élvezte, hogy a nagyszülőkkel, nagynénivel, nagybácsival, és nagymama két testvérével lehetett. Karácsony este, és másnap is átmentünk hozzájuk. Hálásak vagyunk, hogy Teremtőnk születését együtt ünnepelhettük velük. Amy tudja, hogy mit ünneplünk karácsonykor, de hazudnék, ha azt mondanám nem örült, hogy azért ajándékok is voltak. 😀 Amy és Haley mindketten boldogan bontották ajándékaikat, és azóta is örömmel játszanak velük. 🙂
A város múzeumban
27-én Chris elvitt Missouri államba szülinapomra. Számomra titok volt az úticél, és hogy mit csinálunk majd. Egy “város múzeum“-ba mentünk (nehagyd hogy a neve becsapjon, kattints a linkre, hogy meglásd miről is van szó), ahol nagyon jól éreztük magunkat. Bevallom, nem voltam szuper bátor, de azért egy 6 emeletes csúszdán lecsúsztunk, és a képen látható repülőgépen átmásztunk. 😀 Karen és Becky vigyáztak aznap a gyerkőcökre, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nagyszerű nap volt!
Haley egyre több összetett mondatot használ már, és már (végre) tudja az összes színt (12-t, hogy pontosak legyünk). Még nem ismeri fel az összes betűt, de dolgozik rajta. Szereti betűzni a szavakat amelyeket lát (persze nem helyesen), és szereti számolni a tárgyakat (amit helyesen számol egészen az utolsóig, ami mindig 10, függetlenül attól, hogy valójában mi is jönne). Nagyon kis makacs, erős akarattal bíró, törődő, kedves, szeretetteljes kislány. Mindent magától kell csinálnia (vagy nagy hiszti van). Nagyon kis vidám, vicces bébi, teljesen odavagyunk érte.
Amy nagyon kis ügyes az iskolában, szereti a tanítónénijét és osztálytársait. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz neki elbúcsúzni tőlük egy pár hónap múlva, de már nagyon várja az új osztályát Magyarországon. 🙂 Elsős lesz idén! Hihetetlen!
Amy nagyon szeret mindenféle játékot kitalálni, és sokszor bevon minket is. Szeret színezni és építeni is. Nagyon kis érzelmes lány. Kimondhatatlanul büszkék vagyunk rá!
Chris és én már készülődünk, tudjuk, hogy július nagyon hamar eljön. Igyekszünk minél több emberrel megosztani szolgálati terveinket. Istené a dicsőség!
Legyen egy áldott napod!